A Kettős-Körös
Békésnél a két Körös egyesüléséből létrejött Kettős-Körös lassú folyású, felszinét gazdagon boritják a különböző békalencse fajok. A planktonikus kerekesférgek egyedszáma nagyon nagy, de a fajszám(a dierzitás) alacsony, ez a tény az eutrofizációra utal. Két faj dominál: a Polyarthra dolichoptera (55,6%) és a Trichocerca pusilla (25%). A zooplankton összetételét nagymértékben befolyásolja a folyószabályozás. Az ágascsáprú rákok az egész Körös-medencében gyengén képviseltek, mind fajszám, mind egyedszám tekintetében. Kivételt képez a Kettős-Körös, a Fekete-Körös Fugyinál és a Berettyó Szeghalomnál. A legtöbb azonosított faj kozmopolita, széles ökológiai türőképességgel rendelkezik.

A Kettős-Körösben nagy számban fordulnak elő az evezőlábú rákok (48.840 egyed/100 l). Ez a tény a lassú folyás következménye. A gyorsabb folyású szakaszok nem kedveznek ezeknek a szervezeteknek, mivel ezek aktív helyváltoztatási lehetőségei korlátozottak. A kérészek közül a környezeti feltételekhez való alkalmazkodás következtében a felső szakaszokon domináló Baetis fajokat itt a Cloeon dipterum helyettesíti. A Kettős- és Hármas-Körösből, valamint a Berettyó alsó szakaszából az 1986-1990-es időszakban csukákat (Esox lucius) fogtunk. A Körösok alsó szakasza Magyarország területén a jászkeszeget (Leuciscus idus) azonosítottuk, amely hajdanán Románia területén, a Körösöket összekötő csatornákban is előfordult.
A Hármas-Körös
A három egyestüt folyó medre hasonló a Kettős-Köröséhez, egyenes és egymáshoz közeli gátakkal határolt, amelyek megakadályozza az áradásokat. A Tiszába való ömlésnél a Hármas Körös gazdag vizinévényzettel rendelkezik, melyet az apró-, púpos- és bojtos békalencse (Lemna minor, L. gibba, Spirodela polyrrhiza), úszó- és bodros békaszölő (Potamogeton natans, P. crispus), kis tüskéshínár (Najas minor), tófonal (Zannichellia palustris), érdes- és sima tócsagaz (Ceratophyllum demersum, C. submersum) alkot. A zooplankton kevésbé változatos mind a fajszám, mind az egyedszám tekintetében.

A puhatestüek közül, kivéve az euribionta fajokat, rmegjegyzendő a folyamcsiga (Theodoxus fluviatilis) és a vándorkagyló (Dreissena polymorpha) jelenléte, amelyek Szentesnél fordulnak elő és a Tiszából származnak. Ebbe a szakaszba bejutott a Tiszából a kecsege (Acipenser ruthenus) és ugyancsak itt figyelhető meg alkalomadtán az angolna (Anguilla anguilla) is.

részlet: Sárkány-Kiss Endre, Sîrbu Ioan, Kalivoda Béla (1999): A Körös-medence folyóvölgyeinek természeti állapota / Starea naturală a văilor din Bazinul Crişurilor. – Tisza Klub és Pro Europa Liga, Szolnok – Marosvásárhely [pdf]